Apró, kíváncsi, bátor és elbűvölően színes.
A kék cinege (Cyanistes caeruleus) az egyik legkedvesebb madárvendégünk, aki még a szürke téli napokat is képes vidámmá varázsolni. Szeretném megosztani veletek, hogyan kerültek közel hozzám ezek a csodálatos kis madarak, és milyen különleges pillanatokat élhettem át velük.
Kék cinege az ablak előtt
– Apró színfolt a téli szürkeségben
Télen, amikor kinézünk az ablakon, már nem a zöldellő fákat látjuk, és sajnos egyre ritkábban gyönyörködhetünk a régi, havas tájban is. A nappalok szürkébbek, a természet csendesebb, pedig ilyenkor is rengeteg szépség vesz körül bennünket. Csak észre kell vennünk.
Sokan szeretik a téli hónapokat, és nem tagadom, én is közéjük tartozom. Bár manapság leginkább a síelés miatt várom a telet, hiszen olyankor biztosan láthatok havat. Itthon már ritkaságnak számít az igazi havas tél. Ha szerencsénk van, karácsony környékén egy-egy napra fehérbe öltözik a táj, de a hó sajnos hamar elolvad.
Pedig milyen jó visszaemlékezni a régi telekre!
Amikor a karácsonyfát díszítettük, és az ablakon kipillantva hatalmas hópelyheket láttam táncolni a levegőben. A szomszéd ereszéről hosszú jégcsapok lógtak, az udvarokon pedig mosolygós hóemberek vártak, mintha csak integettek volna, hogy menjünk ki szánkózni és játszani.
Már akkor is hallottam az apró madarak vidám csicsergését, de igazán csak az utóbbi időben kezdtem felfigyelni rájuk.
Különösen egy pici, színpompás madár ragadta meg a figyelmemet: a kék cinege.
Így kezdődött a barátságunk
A budapesti lakásunk ablakából egy parkra látok, amelynek csodálatos kis lakói vannak. Köztük élnek a kékcinegék is, akik hamar belopták magukat a szívembe.
Nem tagadom, elsősorban miattuk helyeztem ki madáretetőt. Szerettem volna segíteni nekik a hideg téli napokon, amikor a természetben nehezebben találnak táplálékot.
Arra azonban egyáltalán nem számítottam, hogy ennyi különböző madárkával találkozom majd!
Az etető körül hamarosan megélénkült az élet. Apró szárnyak suhogtak, vidám csicsergés töltötte meg a levegőt, és szinte minden nap tartogatott valamilyen új meglepetést.
A kék cinege pedig különösen felkeltette az érdeklődésemet. Ez a pindúr-pandúr madárka nemcsak gyönyörű, hanem meglepően bátor és kíváncsi is.
Láttál már kék cinegét fürdeni a hóban?
A fenyőfát, amelyre a madáretetőt helyeztem, kisebb bokrok veszik körül. Egy havas napon a bokrok ágain még megmaradt egy kis hó, és az egyik kékcinege úgy döntött, ezt bizony ki kell próbálnia. Leszállt az egyik havas ágra, kitárta apró szárnyait, és elkezdett fürdeni a hóban! Forgolódott, tollait borzolgatta, szárnyaival csapkodott, és amikor az ágról lehullott a hó, egyszerűen továbbugrott a következőre.
Ott folytatta, ahol abbahagyta. Annyira vidámnak és elégedettnek tűnt, hogy én is önkéntelenül mosolyogni kezdtem.
Csak álltam az ablaknál, és néztem ezt az apró, kék sapkás madarat, ahogy a maga kis világában boldogan tisztogatja a tollait.
Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű pillanat ennyi örömöt adhat. Pedig néha valóban ennyi kell a boldogsághoz: egy kis hó, egy játékos cinege, és néhány perc, amikor megfeledkezünk a mindennapok rohanásáról.
Bátor kékcinege – Egy váratlan találkozás az ablakpárkányon
Ahogy beköszöntött a szeptemberi hűvösebb idő, ismét elkezdtem figyelni a madarakat. A park hamar megtelt csicsergéssel, a kis cinegék pedig olyan gyorsan röpködtek egyik ágról a másikra, hogy szinte követni sem tudtam őket. Úgy tűnt, mintha fogócskáznának. Aztán egyszer csak történt valami egészen váratlan. Az egyik kék cinege játék közben hirtelen mellettem, az ablakpárkányon landolt. Egy pillanatra mindketten meglepődtünk. Ő megállt, rám nézett, én pedig csak mosolyogtam, és halkan megszólaltam:
– Hát szia!
Olyan rövid találkozás volt, mégis az egyik legkedvesebb emlékem maradt. Hihetetlen, mennyi személyiséget tud mutatni egy ilyen apró madár!
Kékcinegék a mindennapokban
– Kíváncsi kis szomszédaim
Ma már egészen másképp viselkednek a környékünkön élő cinegék, mint az első találkozásaink alkalmával. Amikor friss vizet viszek nekik, vagy a megfelelő időszakban feltöltöm az etetőt, sokszor meg sem várják, hogy távozzak. Ott ugrándoznak a közeli faágakon, csicseregnek, és kíváncsian figyelik, mit csinálok. Egyszer még a szúnyogháló felszerelésében is akadt egy apró, tollas segítőnk! Éppen az ablakunkra szereltük fel a hálót, amikor az egyik kékcinege megjelent a legközelebbi fán. Hangosan csicsergett, mintha pontosan tudná, hogyan kellene dolgoznunk. Olyan lelkesen asszisztált, hogy szinte hallani véltem:
„Nem úgy! Egy kicsit feljebb! Na, most jó lesz!”
Mitől olyan különleges a kék cinege?
A kék cinege (Cyanistes caeruleus) hazánk egyik legszínesebb, könnyen felismerhető énekesmadara. Apró termete ellenére igazi kis energiabomba. Szinte állandó mozgásban van, ügyesen kapaszkodik az ágakon, és gyakran fejjel lefelé lógva kutat táplálék után. Ami azonban első pillantásra igazán elbűvölővé teszi, az a gyönyörű tollazata. Fejét élénkkék sapka díszíti, arca fehér, amelyet sötétkék mintázat keretez. Háta zöldes árnyalatú, hasa pedig ragyogó sárga. Kékes szárnyai és farktollai még különlegesebbé teszik a megjelenését.
Mintha a természet egy apró festőpalettát varázsolt volna madárformába.
Kék cinege rajzolása
A gyönyörű kék, sárga és zöld árnyalataik, apró termetük és bájos tekintetük különösen inspiráló számomra. Rajzolás közben újra és újra felfedezek rajtuk valami szépet. Egy finom tollrészletet, egy érdekes mozdulatot vagy azt a kíváncsi tekintetet, amellyel az ablakból figyelnek.
Talán éppen azért szeretek ennyire madarakat rajzolni, mert nemcsak a külsejüket szeretném megörökíteni, hanem azt az érzést is, amit a velük való találkozás ad.